A Föld vízháztartásának egyensúlya felborult az ember földfelszínt átalakító tevékenységének hatására. Ahhoz, hogy megértsük mennyire fontos szerepe van a vízegyensúlynak, tisztázzuk, hogy a víz és a növényzet milyen szerepeket lát el a bolygó működésében.
a víz szerepe
A víz Különleges tulajdonságainak köszönhetően képes a bolygó fűtésére és hűtésére. A hőmérsékletét olyan tartományban tartja, ami alkalmassá teszi azt az Élet számára. Kiegyensúlyozza a hőmérsékletet éjszaka és nappal, évszakok, és régiók között, így csökkenti az éghajlati szélsőségeket. Így van az, hogy a víz és a vízgőz a Föld klímájának legjelentősebb befolyásoló tényezője.
Vízkörnek nevezzük a víz folyamatos áramlást a Föld rendszerében.
A tengerek és óceánok párologtatása révén csapadék hullik a szárazföldek felett, ahonnan a víz része a folyók hálózatán keresztül újra visszajut a világ óceánjaiba, majd ismét elpárolog. Ezt hívjuk Nagy Vízkörnek. Egyensúlyi feltételek mellett ugyanannyi víz folyik vissza a tengerek felé, mint amennyi légköri víz a szárazföldre érkezik. Ezen egyensúlyi feltételektől való viszonylag kis eltérések nagy gondokat okozhatnak a szárazföldek számára. Amennyiben több víz folyik el a folyókon az óceánok felé, mint amennyi a csapadék formájában a szárazföld felszínére érkezik, a föld vizet veszít és kiszárad.
A Kis Vízkör a neve ellenére óriási jelentőségű, ez a folyamat biztosítja a helyi csapadékképződést: a szárazföldekről elpárolgó vízmennyiség ugyanezen térség fölött csapadék formájában visszahull a felszínre. Tehát a víz függőleges irányú mozgásából áll a körfolyamat. Az óceáni légtömegek nedvessége hozzáadódik ugyan a Kis Vízkörben lévő vízmennyiséghez de a helyi csapadék nagyobbik része a szárazföldi párolgásból származik. Egy adott térség stabil csapadékképződése érdekében nagyon fontos, hogy biztosítsuk a párolgást ugyanarról a területről. Ennek érdekében vissza kell tartanunk minél több elfolyó vizet, ami a növényzettel fedett vizes területek helyreállításával lehetséges.
a növényzet szerepe
A növényzet a földfelszín és a légkör közötti szelep szerepét tölti be. Szabályozza a föld párologtatásának mértékét, így a Föld hőmérsékleti stabilitásában játszik szerepet s megvédi a földet a túlmelegedéstől és kiszáradástól. A dús, egészséges növénytakaró jelentős hűtőhatást fejt ki és légkondicionáló képességgel bír. Nagymértékben csökkenti a felszíni elfolyást, őrzi a vizet a párolgáshoz.
A Földet elérő összes napenergia egynegyedét a párolgó víz körforgása fogyasztja el. Ha nincsen növényzet, nincs víz sem, ami párologjon, így a napenergia nagy része érezhető hővé alakul és a környezet hőmérséklete jelentősen megemelkedik.
A párologtató növények – elsősorban a fák – a Föld tökéletes légkondicionáló rendszerét alkotják. Egy önmagában álló 10m átmérőjű fa 80m2 felületű koronájára jó vízellátottság esetén naponta mintegy 400 liter víz elpárologtatására képes. Egy napsütéses nap során ez a fa 20-30 kW teljesítményű hűtőhatást fejt ki, ami több, mint 10 légkondicionáló berendezés teljesítményének felel meg. A növényzet képes a klímaváltozás hatásainak kiegyensúlyozására.
mi történik ha eltűnik az erdő?
Egy elegyes erdő rengeteg vizet köt meg – a fák teste, a levelek, és a talaj – a vizet az erdő minden része raktározza és áramoltatja, amit ha kell, többszöri használat után lassan kienged. Levelek és növényzet takarja a talajt, ami hűti és nedvesen tartja azt. Csak a hűvös talaj képes magába szívni az esővizet, így ha a föld melegebb mint az eső, akkor a víz elfolyik a felszínen és nem tud behatolni a talajba. Egy nagyobb erdőírtás után a talaj csupasszá válik s kitéve a közvetlen napsütésnek bezár, megkeményedik és kiszárad. Ami hűvös és nedves volt, kemény és forróvá válik. Nincs többé pára és nedvesség. Ahol az erdő magába szívta a vizet mint egy szivacs ezelőtt, ott a talaj most felfelé szálló meleget sugároz. A megváltozott hőmérsékleti körülmények hatására új, különböző légörvények keletkeznek. Amikor az erdőírtás hatalmas méreteket ölt, csakúgy mint a Trópusokon és a Mediterránon – ezek a légáramlatok súlyos viharok és hurrikánok kiváltói lesznek. Kiszámíthatatlan időjárás, öklömnyi jégeső és szélviharok válnak az erdőírtások közvetlen következményeivé. Eső és hó jelenik meg eddig ismeretlen területeken.
Az erdők fontos szélfogó szerepet is játszanak az ökoszisztémák védelmében, így miután eltűnnek a föld színéről a viharok akadály nélkül söpörnek keresztül területeken, s az erős szél viszi a maradék nedvességet is magával. Amikor mindezeket megértjük természetesen kívánjuk vissza az erdőket. A szabályos egy fajból álló fásítások azonban nem nyújtanak gyógyírt. Hiányzik belőlük az élet alapját képező sokféleség, így hamar áldozatul esnek viharoknak, kártevőknek és betegségeknek. Ezek a monokultúrák a hidrológiai egyensúly megtartásában sem tudják betölteni a szerepüket, hiányzik a különböző mélységeket gazdagon átszövő gyökérhálózat. A homogén gyökérzet csupán egy bizonyos sávban hatol be a talajba, a „szivacshatás” nem tud érvényesülni. A víz elfolyik, s viszi magával a termőréteget. A heves esőzést pedig áradás követi.
A nagy területeket érintő erdőirtások és vízelvezetések hatalmas mennyiségű hő kibocsátását és hőszigetek kialakulását vonják maguk után. A lecsapolás azzal jár, hogy a növényzet nem tudja betölteni alapvető szerepét.
Vagyis azzal, hogy az ember átalakítja és kiszárítja a tájat, hatást gyakorol a csapadékképződésre és a hőszabályozó rendszerre. Erdőirtással, táblás mezőgazdasági műveléssel, városok létesítésével szisztematikusan csökkentjük a csapadék beszivárgását a talajba, s a vizet csatornákon és a folyókon keresztül a lehető leggyorsabb úton a tengerbe vezetjük
A hidrológiai egyensúly felborulása további katasztrofális következményeket von maga után. Ilyen a felszíni termőréteg rohamos csökkenése, melyről alig esik szó és semmilyen intézkedés nem történik a visszaszorítására. A víz által kimosott és elszállított ásványi anyagok becsült mennyisége eléri a 3,5 milliárd tonnát évente. A folyószabályozásokkal eltűntek a girbe-gurba folyómedrek, amik a folyók lassú folyását, ezzel együtt a víz talajba történő beszivárgását tették lehetővé, valamint a szállított hordalék lerakódását, mielőtt még az elérte volna a tengert.
Napjainkban extrém csapadékokkal, extrém hőmérsékletekkel, és szokatlanul hosszú szárazságokkal találjuk szembe magunkat. A klímaváltozás csillapításának egyedüli lehetősége az alapvető ökológiai funkciók helyreállítása a víz és a természetes növényzet visszahozása. A napenergia finom szétoszlatása a víz körforgása révén, a szén-dioxid megkötése, valamint a tápanyagok, a talaj megőrzése.
A vízzel és a növényzettel való érzékeny bánásmód bevezetésével helyi szinten fékezhetjük a klímaváltozást. Amennyiben nagyobb térségekben is ezt tesszük, lehetőségünk nyílhat a klímaváltozás hatásainak enyhítésére.
Egyik módja ennek, hogy a víz lassítására és tárolására alkalmas terepfelszínt hozunk létre, mely raktározza az esővizet és lehetővé teszik annak lassú beszivárgását a talajba. Hogy hogyan lesz egy táj alkalmas az esővíz visszatartására a következő bejegyzésben olvashatsz tovább itt: Mi az a vízmegtartó tájrendezés?
Ez a bejegyzés a 2007-ben publikált “Water for the Recovery of the Climate – A New Water Paradigm” c. tanulmány alapján íródott, aminek a rövidített magyar nyelvű verziója a Szelídvízország honlapjáról letölthető.